Gondoltam megosztom veletek a történetem, ezzel indítva a “Mindennapjaink” kategóriát. Az elkövetkezendő hetekben az épp aktuális hetünkről osztok majd meg képeket. Aron fejlődésének mérföldköveiről pedig továbbra is a blog társoldalán a BabaNaplóban olvashattok.
Aronnal 2015 augusztus 8-ra voltam kiírva. De Aron már negyedikén úgy döntött, hogy találkozni akar velünk. Augusztus 4-én reggel 6 órakor folyt el a magzatvíz. Először teljesen olyan érzésem támadt, hogy hoppá pisilnem kell, mert pár másodpercig csak szivárgott, majd egy hatalmas reccsenéssel mint a Niagara, olyan zuhatagban megindult.
Kb 30. héten. Hatalmas pocakom volt. 🙂
A legdurvább pedig az volt, hogy anyukáméknak pont aznap reggel hatkor szállt fel a gépük Budapestről, hiszen hozzánk repültek látogatóba a baba születésére. Hát jól el is találtuk a dátumot 😀 😀
Szóval miközben anyu, apu és húgom úton voltak hozzánk, mi az utunkat a kórház felé vettük, mert ahogy elindultunk, rá 10-05 percre elkezdődtek a fájások is. Először kb 10 percesek majd 5 és 2 percesek. Sajnos amíg elértem a 7cm-t, nagyon sok idő eltelt, odáig elég lassan tágultam. 7 cm után viszont már elég simán mentek a dolgok, és még anyu is ott lehetett velem, aminek nagyon örültem. Mert amíg tágultam, az tulajdonképpen türelemjáték volt. Addig férjem elment a reptérre felvenni a családot (így is 2 órát vártak szegények), majd anyu és párom jöttek a kórházba, apukám és hugi pedig haza hozzánk. Szóval 7 cm-ig igen lassan ment a dolog, majd utána szépen felgyorsult, és végül 13 óra vajúdás után megszületett a mi kis gyönyörűségünk, Aron. Akkor és ott minden fájdalmam egy pillanat alatt elszállt. Megláttam a kisfiam, és az első mondatom ez volt: “nézd drágám, úgy néz ki mint te!” Tényleg kiköpött apja a gyerek, még most is. 😀 Azért pedig nagyon hálás vagyok, hogy édesanyám ás párom mind ott lehettek velem, és együtt köszönthettük Aront. Olyan erőt adtak nekem, hogy elmondani sem lehet.
Rögtön Aron születése után, anyukám tartotta a képen. 🙂
Egyébként nagyon kedves segítőkész védőnőm és orvosom volt, sok erőt adtak hogy ki tudjak tartani, és Aront természetesen tudjam megszülni. Aron 3575 grammal és 55cm-rel született természetes úton. Gátmetszés volt, utána egy hétig alig tudtam ülni, szóval leendő anyucik, erre készüljetek. A másik tanácsom, hogy a tágulási időszak alatt igyatok sokat, ha lehet egyetek is, mert elfog fogyni az energia, arra pedig nagyon nagy szükség van ilyenkor.
Egy kisbaba születése hatalmas csoda, az az ártatlan, őszinte szeretet amit ők adnak, a legszebb dolog a világon.
9 hónapos lesz nemsokára. 🙂
Még jobban megismerhettek engem és a történetem, ha ellátogattok PinkAnyu oldalára, ahol a velem készült interjút is olvashatjátok ITT.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: